LÉLEKTÁNC

Tánc? Igen, akár az élet.
Könnyű is, meg néha szomorú is.
Van, amikor muszáj elgondolkodni rajta.
És a Lélektánc! Kísérje áldás és siker.

Jancsó Miklós

Bozsik Yvette Társulat, Tánceánia Együttes, Gördülő Tánccsoport
Tér: Vati Tamás
Jelmez: Bozóki Mara
Fény: Pető József
Zene: Philippe Héritier, a "Hijo de la luna" c. dal Jose Maria Cano szerzeménye
Konzultáns: Bóta Ildikó
Kreatív producer, társrendező: Iványi Marcell
Koreográfus-rendező: Bozsik Yvette

Előadók: Amândio Cardoso, Barkó Tamás, Bruckner Csaba, Fülöp Tímea, Gál Eszter, Gombai Szabolcs, Hasznos Dóra, Kálmán Ferenc, Krausz Alíz, Matatek Judit, Potoczki Gábor, Puskássy Márk, Samantha Kettle, Sárai Rita, Vati Tamás, Vágola Imre, Vislóczki Szabolcs

Az előadást Matatek Judit emlékének ajánljuk

Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében készült, létrehozását a Mozgássérültek Állami Intézete segítette

A Lélektánc előzménye két produkció. Az egyik a Táncterápia előadás a Trafóban, melyet 2004-ben koreografáltam és rendeztem. A másik Tímár Péter Vakvagányok című filmje, melyben vakokkal dolgozhattam és játszottam együtt. A Lélektánc a Tavaszi Fesztivál és Zimányi Zsófia felkérésére jött létre és a táncosok mellett segítőim a munkában Bóta Ildikó, gyógypedagógus, mozgás- és táncterapeuta és Iványi Marcell, filmrendező. A próbafolyamat során, a szereplők képességeiből és különbözőségéből kiindulva állt össze a koreográfia, illetve a próbákon létrehozott helyzetekből, improvizációkból. Sokszor átgondoltam és most újra megélem, hogy a fogyatékos test is esztétikus, képes művészi szinten is kifejező lenni. Az a célom, hogy művészi szintre emeljem az emberi testek közötti különbségeket, és megmutassam ennek a groteszk és humoros oldalát is.
- Bozsik Yvette

Az előadásban ép mozgásúak és mozgássérültek találkozhatnak felfedezés és kutatás, egymástól és egymás segítségével való tanulás céljából, annak érdekében, hogy újraéljék egymásról alkotott nézeteiket, előítéleteiket.
Színház, amely nem szánalmat és sajnálatot szeretne ébreszteni a nézőkben, hanem megmutatni az emberi test és természet korlátoltságának és szabadságának végtelen lehetőségeit.